Az előválasztás 1. fordulós eredményeinek földrajzi vetülete és a 2022-es országgyűlési választás mandátumbecslése

Az ellenzéki előválasztás első fordulója kisebb technikai problémákat követően rendben lezajlott 2021 szeptember 18 és 28-a között, és jelenleg a második forduló szavazatszámlálása zajlik, melyben végül kiderül, hogy kinek a vezetésével indul az ellenzéki a 2022-es országgyűlési választásokon a jelenleg is kormányzó Fidesz-KDNP koalícióval szemben. Jelen bejegyzésem véglegesítéséig tehát még nem lehet pontosan tudni, hogy végül Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter lesz a befutó, ez azonban az írás szempontjából irreleváns is. Ugyanis földrajzosként engem sokkal jobban érdekeltek az egyéni kerületi jelöltek és a miniszterelnök jelöltek területi eredményei, amelybe szeretnék egy kis betekintést adni.

Az előválasztásokról általánosságban, valamint földrajzi szempontból és a várható eredményekről ebben a videóban beszéltem bővebben a 36. perctől még szeptember 24-én a Kutatók Éjszakája programsorozat keretén belül az SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékén. Ebben a 2018-as országgyűlési választás és a BAZ megyei 6-os választókerületben tartott időközi egyéni jelölti választás eredményei alapján jeleztem előre az előválasztás várható eredményeit az egyéni választókerületi jelöltek szintjén. Ez alapján a Jobbik jelöltjei szerezték volna meg a legtöbb kerületben a jogot arra, hogy 2022-ben elinduljanak a kormánypárti jelölttel szemben (45), majd a DK (19), az MSZP (18), a Momentum (12), Párbeszéd (7) és az LMP (5) (1. ábra).

A becslés 68,8%-os (több, mint kétharmados) eredményt ért el, ugyanis az előválasztáson győztes jelölt leendő frakcióját 73 kerületben találta el a 106 kerületből (2. ábra). Az érdekes eredményeket nem is ezek szolgáltatják, hiszen ezekben maradt a papírforma, amely a 2018-as országgyűlési választás eredményeiből kiolvasható volt, hanem az a 33 kerület, amelyben ez borult. A legtöbb ilyen kerületet a DK nyerte meg (17-et), amely nem is meglepő azt figyelembe véve, hogy míg 2018-ban épphogy elérte a parlamentbe jutás küszöbét és ezzel az ellenzéki oldalon is a negyedik helyre szorult a Jobbik, az MSZP-P és az LMP listája mögött, addig azóta a párt mind az Európa Parlamenti, mind az önkormányzati választáson nagyot lépett előre, ráadásul a DK jelöltje, Dobrev Klára nyerte az első fordulót miniszterelnök-jelölt-jelöltek versenyében.

Mindezek mellett az MSZP és a Momentum is 7-7 olyan kerületben tud majd jelöltet állítani, ahol az előzetes országgyűlési választási eredmények alapján ez nem volt várt. Bár míg az előbbinél ez nem jelent több jelöltet, hiszen MSZP-s jelöltek 7 olyan kerületben nem nyertek, amelyben a becslés nekik ítélte volna meg a győzelmet (pl. Zugló és Csepel), addig a Momentumnál ez már három mandátummal több, mint azt a becslés előzetesen jelezte. A nagy vesztese ennek mindenképpen a Jobbik volt, amelynek jelöltjei 16 olyan kerületben nem tudtak nyerni, ahol a 2018-as eredmények alapján még ők és az őket támogatók voltak a legerősebbek. Ebből nagyrészt a DK (8), kisebb részt az MSZP (5) és a Momentum (3) profitált (1. táblázat). A pártok erősorrendje azonban lényegesen nem változott az előzetesen vártakhoz képest, csupán az első két helyen lévő párt közeledett egymáshoz és cseréltek helyet (1. táblázat). 

Ezzel kialakult, hogy a két legtöbb jelölttel a DK (32) és a Jobbik (29) fog rajthoz állni a 22-es választáson, valamint őket követi az MSZP (18) és a Momentum (15), és a legkevesebb indulóval a Párbeszéd (7) és az LMP (5) rendelkezik. Ezt összevetve azonban az egyes pártszervezetek által jelöltekre leadott összesített szavazattal látható, hogy míg a Momentum jelöltjeire adták le a második legtöbb voksot, addig csak a negyedik legtöbb egyéni mandátumot zsebelte be. Ezzel szemben az MSZP jelöltjei majdnem 40 ezer szavazattal kaptak kevesebbet, mint a Momentumosok, mégis 3-mal több jelöltjük nyert. Ez egyrészt az egyes kerületek eltérő szavazószám nagyságából és a jelentősen eltérő részvételből fakadt, másrészt pedig az állva maradt jelöltek számától, ugyanis míg a Momentumnak 59, addig az MSZP-nek csupán 39 jelöltje indult el az előválasztási versenyben.

Az előválasztás első fordulójában lévő – sokakat meglepő – magas részvétel azt mutatja, hogy nem csak az ellenzéki törzsszavazókat sikerült megmozgatni, de vajon mennyiben reprezentálja ez az eredmény a valódi ellenzéki akaratot? Mennyiben mutathat torzított képet egyes területekre vagy társadalmi csoportokra? Az a statisztikai adatokból kiderül, hogy a magas részvételből fakadóan, a részvétel területisége egyik párt egyéni képviselőjelöltjeinek sem kedvezett szignifikánsan. Azonban ez már nem jelenthető ki egyértelműen a miniszterelnök-jelölt-jelöltekről, hiszen a Karácsony Gergelyre leadott szavazatok aránya erős pozitív együtt mozgást mutat a részvétellel, míg Dobrev Klára erős negatív együtt mozgást. Ez alapján a magas részvétel inkább az előbbi jelöltnek kedvezett, addig az alacsony részvétel inkább utóbbinak kedvezett volna. A második kérdésre a választ pedig a 2018-as választások és az előválasztások részvételének területiségének összehasonlításával tudunk választ adni. Ez alapján alapvetően van egy város-vidéki dichotómia a részvételben, viszont ez jelentősen nagyobb volt az előválasztási részvétel esetében, de nem volt nagyobb, mint az ellenzéki szavazók arányának város-vidéki ellentéte. Kijelenthető tehát, hogy az előválasztás nem tudott új területeket bevonzani, mint amit az ellenzék már 2018-ban magáénak tudhatott, de azt (legalábbis a város-vidéki relációban) jól reprezentálja a jelenlegi előválasztási részvétel.

Az ellenzéki egyéni képviselőjelöltek és az, hogy mely frakcióba fognak beülni a parlamentbe győzelmük esetén tehát eldőlt. Sőt, ma nagy valószínűséggel a miniszterelnök-jelölt személyére is fény derül. De mi kell ahhoz, hogy az ellenzéki legalább egyszerű többséget szerezzen a parlamentben? Számításaim szerint ehhez legalább 53 egyéni mandátum és egy 51,5%-os listás eredmény szükséges (abban az esetben, ha más országos lista nem éri el az 5%-os küszöböt, mert akkor a helyzet tovább bonyolódik) (3. táblázat). Ugyanis ebben az esetben 101 mandátuma lenne az ellenzéki tábornak és 98 a Fidesz-KDNP-nek. Az adatokból kiderül, hogy egyenlő listás eredmény esetén a jelenlegi kormányzópárt több egyéni mandátumhoz jutna, mint az ellenzék (60-46). Ettől függetlenül az országos listára leadott voksok arányának kisebb változásai is jelentős egyéni mandátumbéli különbséget eredményezhet. Ráadásul az ellenzéki térfélen oly sokat emlegetett győztes kompenzáció pont a kerülethatárok hatása ellenében hathat.

De melyek azok a kerületek, amelyeket egy esetleges ellenzéki győzelem érdekében a jelenlegi kormánypárttól szükséges elhódítania az ellenzéki oldalnak? Erre ad választ az utolsó térképünk, amely az utolsó – az ellenzék számára a legideálisabb – szcenáriót térképezte. Az ábrán jól látható a város-vidék ellentét a választói magatartásban, hiszen nagyrészt a nagyobb városok kerületei, valamint a szuburbán területek, illetve a korábban már az ellenzék által elhódított kerületekben szükséges nyernie az ellenzéknek. Ezen kívül azonban van jónéhány olyan kerület, amely egyik fent említett kategóriába sem tartozik bele (Baranya 4-es [Szigetvár], Csongrád 3-as [Szentes, Csongrád], Hajdú-Bihar 4-es [Balmazújváros, Hajdúböszörmény] stb.), viszont az ellenzék számára fontosak lesznek. Nem véletlen, hogy a második fordulóban két olyan miniszterelnök-jelölt-jelölt maradt ellenzéki oldalon, akik vagy az identitásukból, vagy a DK vidéki szervezettségének megerősödéséből fakadóan, de erősek a vidéki szavazók számára is.

Hol dől el a 2022-es országgyűlési választás?

Az országgyűlési választások 2011-es módosítása az amúgy vegyes választási rendszert - az egyes területeken relatív többséggel rendelkező (nagyobb) pártoknak kedvező - többségi rendszer irányába tolta el. Ezt az egyéni mandátumok arányának növelésével (45,6% -> 53,3%), a területi listás mandátumok eltörlésével és a győztes kompenzáció bevezetésével érte el. Ezáltal az egyéni választókerületekben való győzelem jelentősen felértékelődött az országgyűlési többség megszerzése szempontjából. Ez utóbbi megtanulása a széttagolt ellenzék pártjainak és a szavazóinak is hosszadalmas folyamat volt. 10 évvel és két Fidesz-KDNP kétharmaddal később azonban úgy tűnik, hogy összeáll a két pólus.

Ennek egyik része, a jelenlegi kormányzópártok indulása kevesebb érdekességet és izgalmakat tartogat a közvélemény számára, mint az összeállt ellenzék, hiszen a végső névsor egy jelentős része ezen az oldalon egy Magyarországon eddig még kevésbé bejáratott előválasztás intézményén keresztül bonyolódik. Különösen érdekes lehet az egyes kerületekben zajló előválasztások kimenetele annak fényében, hogy az eddigi országgyűlési választások eredményei alapján ugyanis kirajzolhatóak olyan kulcskerületek, amelyek megnyerése egyik vagy másik oldal győzelmét eredményezheti.

Ezen kulcskerületek meghatározásához a 2020 októberében - az akkori BAZ megye 6-os OEVK időközi választás eredményeinek felhasználásával - elkészített becslésemet vettem alapul (1. ábra). A "Biztos ellenzéki" kategóriát azon kerületek kapták, ahol a becsült ellenzéki előny 10 százalékpont fölötti volt, míg az "Ellenzéki esélyes" csoportot azok alkotják, ahol szűken, de az ellenzék szerezné meg a relatív többséget. A rendkívül hangzatos "Ahol eldől a választás" kategóriában olyan kerületek foglalnak helyet, amelyeket a becslésem alapján a jelenlegi kormányzópárt nyerne meg, viszont szűk (7,5 százalékpont alatti) előnnyel, viszont ha az ellenzék biztonságos többséget szeretne szerezni a törvényhozásban, akkor ezek legalább felét szükséges megnyernie. Ugyanis az első két kategória ellenzéki győzelmével a Fidesz-KDNP 105, míg az ellenzék 94 mandátumot nyerne. Ennek megfordításához szükséges az ellenzék számára további 10 kerület megnyerése.

1. ábra: Az országgyűlési egyéni választókerületek kategorizálása esélyesség alapján 2022-es választásra, a 2018-as országgyűlési választás és a 2020 októberi BAZ megye 6-os OEVK eredményei alapján

Ez azt jelenti, hogy az ellenzék csak erre a 20 kerületre fókuszáljon? Természetesen nem, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt a "Biztos ellenzék"-ként jelölt kerületek kisebb részét nem sikerült a 2018-as országgyűlési választáson megnyernie az ellenzéknek, nagyrészt a koordináció hiánya miatt, amely helyzet úgy tűnik, hogy jövőre másként alakul. Másrészt az "Ellenzéki esélyes" csoportban is olyan kerületek foglalnak helyet, mint Székesfehérvár vagy Debrecen, hogy csak a legnagyobb jobboldali fellegvárakat említsem, így ezek sem lefutott játszmák. Harmadrészt a győztes kompenzáció megléte miatt a listáról származó mandátumok összetételét erősen befolyásolja az, hogy a "Biztos Fidesz" kategóriában mekkora mértékben maradnak alul az ellenzéki jelöltek.

De térjünk rá a konkrét témánkra, az ellenzéki előválasztásra, amelynek első vitája már le is zajlott a Partizán YouTube csatornáján a Budapest 4-es választókerületében induló jelölt-jelöltek között. Bár a 2018-ban az ebben a kerületben legtöbb szavazatot kapó ellenzéki pártnak (DK) jelöltje nem vett részt a vitán, kijelenthető, hogy számolva a nyári pangási időszakkal, a jelöltek már most aktivizálják magukat. Ennek fényében érdekes lehet pár adatot előhozni, még mindezek előtt. Az ellenzéki pártok támogatottsága ugyanis térben nem egyenletesen oszlik meg, és jelentős különbségek vannak a fentiekben felvázolt négy kategória közötti eloszlásban is. Természetesen az elmúlt három évben történt egy Európa Parlamenti és egy Önkormányzati választás is, amely jelentősen átalakította az erőviszonyokat, kiindulási alapnak azonban érdemes megnézni, hogy a 2018-as választás alkalmával a választók által legesélyesebb ellenzékinek kikiáltott (a Fidesz-KDNP jelöltjén kívül a maximális szavazattal rendelkező) jelöltek pártjai az egyes kategóriákon belül hogyan oszlanak meg (1. táblázat).

1. táblázat: Az esélykategóriák kereszttáblája a 2018-ban legtöbb szavazatot kapott ellenzéki jelölt pártjaival

Természetesen nem állítom, hogy az előválasztás után a táblázat ugyanezeket a számokat fogja tartalmazni, de gyökeres térbeli átrendeződést a pártok támogatottságában nem várok. Ez alapján törésvonal található a Jobbik és az egyéb ellenzéki pártok támogatottsága között. Egyrészt az első két kategóriában az MSZP-P, a DK, valamint az LMP esélyesek, míg a kritikus kerületek jelentős részében a Jobbiknak van nagyobb beágyazottsága. Árnyalódik azonban a kép, ha nem csak a legtöbb szavazatot kapott jelölt pártja alapján, hanem az adott választókerületen belül található szavazókörök győztesei alapján kategorizáljuk a kerületeket (2. táblázat). Ez alapján olyan kategóriák is kialakulnak, ahol két párt jelöltje is képes volt megnyerni egy-egy szavazókört az adott választókerületen belül. A legtöbb ilyen a Jobbik és az MSZP-P között alakult ki.

2. táblázat: Az esélykategóriák kereszttáblája a 2018-ban szavazóköri szinten legtöbb szavazatot kapott ellenzéki jelölt pártjaival

Az eddig kifejtett adatok alapján jól látható, hogy a 2022-es országgyűlési választás nagyrészt az egyéni kerületek szintjén fog eldőlni. Ezért különösen fontos tényező lehet, hogy az ellenzéki előválasztás alkalmával milyen jelöltek kerülnek kiválasztásra. Ráadásul vannak kulcskerületek, amelyek eredménye akár a választás végső eredményét is eldönthetik. Ezért az előválasztásig minél több kulcskerületet fogunk egyesével végigelemezni a múltbéli adatok és a jelenlegi társadalmi folyamatok, illetve jelöltek fényében.

A T/13911-es törvénymódosító javaslatról

2020. november 24-én benyújtásra került az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 2. mellékletében meghatározott országgyűlési egyéni választókerületi (továbbiakban OEVK) határok módosítása, annak érdekében, hogy a törvényben is foglalt aránytalansági kritériumok, amelyek a 2018-as választásra már nem teljesültek, a 2022-es választásra teljesüljenek. Jelen blogbejegyzésben ezen módosítást veszem górcső alá egyrészt az aránytalansági (malapportionment) szempontból, viszont a választási eredmények esetleges befolyásolása (gerrymandering) szempontjából majd egy későbbi bejegyzésben, a törvény elfogadása és hatályba lépését követően tervezek értekezni.

A probléma a Pest megyei 2-es (Budakeszi) és 5-ös (Dunakeszi) OEVK-val kapcsolatban alakult ki, ahol az OEVK-k országos számtani átlagától való eltérés 20 százalék felé emelkedett (sorrendben 20,58% és 25,24%) a legutóbbi országgyűlési választásra. Ez azért problémás, mert így ezekben a választókerületekben aránytalanul nagyobb népességre jut ugyanakkora nyerhető mandátum mennyiség, mint ami például Tolna vagy Somogy megyében található. Így itt jóval több szavazót kell egy egyéni jelöltnek elvinnie az urnákhoz. Ezt a törvényben is elkerülendő aránytalanságot kívánja Szabó Tímea (Párbeszéd) javaslata orvosolni.

A módosítás tartalmazza a Pest megyében lévő 12 OEVK-ból 10 határainak módosítását, hogy azok megfeleljenek a kialakításkor elvárt 15 százalékos kritériumnak. A módosítóban a 187 megyei településből 20 darab vált OEVK-t ennek érdekében. A legproblémásabb 5-ös kerülettől Csömör (6972) és Erdőkertes (5952) került elvonásra, míg a 2-estől 6 település (Perbál, Piliscsaba, Pilisjászújfalu, Tinnye, Tök és Zsámbék). Természetesen ahhoz, hogy a többi kerület se legyen "túltöltve", ezért egy-egy település lett ide-oda dobálva. 

Sajnos direkt használtam a választókerületi határok kialakításánál nem túl szerencsés kifejezést, mert a térképre ránézve is jól látszik, hogy a módosító kizárólag a törvényi előírások megfelelésére törekedett, minél minimálisabb átalakítással. Ezzel kapcsolatban viszont van egy kisebb jó és egy nagyobb rossz hírem: míg a törvénynek ezzel a módosításával már megfelel a választókerületi beosztás, addig a törvény szövegében meglévő szellemiségnek már a következő választásokra nem fog eleget tenni, így majd 2024-ben is új módosításra lesz szükség.

Ugyanis ha a jelenlegi népesedési trendek maradnak, akkor már a 2022-es választásra újfent lesz két olyan választókerület, amely át fogja lépni a 20 százalékos felső határt, míg további öt lesz két százalékponton belül. Ennek megakadályozására kizárólag egy megoldás lehetséges: a megyék közötti választókerületi elosztás módosítása, jobban igazodva a népesség területi differenciáihoz és azok időbeli változásához.

Először egy kis helyzetkép. Pest megyében 1 006 454 választójoggal rendelkező polgár lakik, amely a teljes ország népességének 12,69 százaléka a 2018-as országgyűlési választás névjegyzéki adatai alapján. Ehhez képest 12 egyéni mandátumot osztanak ebből a területegységből, tehát 12 választókerület található a megyében, amely a teljes az egyéni mandátumok 11,32 százaléka. Ebből adódóan az egy választókerületre eső átlagos választópolgár száma 83 871 volt 2018-ban, amely 12 százalékkal tér el az országos számtani átlagtól. Ennek következtében  a megyén belüli minimális eltérés is magában hordozza a veszélyét a 20 százalékos küszöb átlépésének.

Ennek hosszútávú megakadályozása érdekében, mivel a terület lakónépesség tekintetében elég erőteljesen növekvő tendenciát mutat a főváros körüli szuburbanizáció miatt, több választókerületet érdemes létrehozni a megyében, mint azt a jelenlegi népesség indokolná. Ha nem akarjuk módosítani a választókerületek számát és ragaszkodunk a 106-hoz, akkor a megyék közötti elosztását érdemes. Ehhez ki kell választani olyan megyéket, ahonnan elvonva egy választókerületet még megfelelünk az arányossági kritériumoknak.

Szerencsére van ilyen megye: Somogy, amelyben négy választókerület lett kialakítva 2013-ban, amely a kerületek 3,77 százaléka, míg a magyar lakónépesség csupán 3,20 százaléka (2018 - 254 529 választópolgár) található itt, ráadásul csökkenő a népesedési tendencia (2014-ben még 3,25% - 261 661 választópolgár). Ha itt három kerület kerülne kialakításra, akkor átlagosan 13,4 százalékkal fogják meghaladni az országos átlagot, de mivel nem számíthatunk jelentős népességnövekedésre a térségben, így a veszélye a 20 százalékos határ átlépésének csekély. Így viszont ki lehetne alakítani átlagosan 3,4 százalékos eltérésű választókerületeket Pest megyében.

A másik (a harmadik térképen nagyon kékkel, tehát alacsony lakónépességű kerületekkel rendelkező) megye Tolna, ott viszont még nem lenne indokolt a háromból elvenni egyet és kialakítani két választókerületet, mivel ezzel ezeknek az átlagos eltérése 23 százalék felett lenne.

Összegezve tehát elmondható, hogy a módosításban található választókerületi struktúra arányosabb, mint amit módosít, ráadásul ezzel megfelel a törvényi követelményeknek, viszont csak elodázza és nem megoldja a problémát. Ugyanis a fő gond a megyék közötti kerületelosztással kapcsolatos, amelyben túl kevés egyéni mandátumot kapott már eredetileg is a növekvő népességszámú Pest megye. Mindezek mellett a semminél ez is jobb, főleg, hogy már csak két hetük van az országgyűlési képviselőknek a választójogi törvény módosítására (bár ahogy 2010 óta a kormányzati törvénygyár dolgozik, ez nem jelenthet problémát).

Egy kis esélylatolgatás 2022-re...

2020. október 11-én időközi országgyűlési képviselő választást tartottak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókerületben, Koncz Ferenc halála miatt. A választást végül a korábbi képviselő lánya, a szintén Fidesz-KDNP jelöléssel induló, Koncz Zsófia nyerte, azonban némileg szorosabb eredménnyel, mint azt tette apja 2 és fél évvel ezelőtt. Ez nagyrészt az ellenzék közös jelöltállításának volt köszönhető, amely így nem tagolta szét a kormányt nem támogató szavazókat.

A választás sok kérdésre adott választ, viszont rengetegre nem is volt lehetősége, hogy megadja. Először is az ellenzék képes egy jelölt mögé beállni (mondjuk ezt már bizonyította 2018-ban Hódmezővásárhelyen, sok helyen az önkormányzati választás alkalmával és legutóbb Dunaújvárosban már idén). Ez mégis előrelépés az ellenzék szempontjából, mivel egy nem egyértelműen eldöntött kerületben sikerült megállapodniuk.

Másodszor az ellenzéki szavazók széttagolt számainak egyszerű összeadogatása nem jár eredménnyel. Legalábbis nem ebben a választókerületben. Ugyanis ha összevetjük szavazóköri szinten az ellenzéki jelöltekre 2018-ban összesen leadott voksok számát és a Biró Lászlóra (a közös ellenzéki jelöltre) leadottakat, akkor egy 0,97-es meredekségű lineáris kapcsolatot fedezünk fel. Ebből az következik, hogy a 2018-as összellenzéki szavazótábor 3 százaléka valahol lemorzsolódott. Viszont az adatok alapján a négyzetes összefüggés magasabb regressziós együtthatót hagy maga után (R2 = 0,865, a statisztikában kevésbé jártasaknak: ez egy elég erős összefüggés a két mutató között), a következő egyenlet által meghatározott görbére ráilleszkedve:

ahol az y a 2020-ban kapott ellenzéki voksok aránya, a x pedig a 2018-ban az ellenzéki jelöltekre összes érkező voksok aránya. Mivel a másodfokú tagnak konstansa pozitív, így a függvénygörbe konvex, ami azt jelenti, hogy ahol az ellenzék már 2018-ban is erősebb volt, ott az ellenzéki voksok összeadása nagyobb valószínűséggel adja ki a valós eredményt, míg ott ahol gyengébben szerepelt ott kevésbé érvényesül ez. Tehát, ha az ellenzéki szavazó úgy érzi, hogy van esély a győzelemre, akkor nagyobb arányban megy el akár olyan jelöltre voksolni, aki nem a saját pártjából való.

Még mielőtt azonban az egyenletet felhasználva jóslásokba bocsátkoznék lássuk, hogy hogyan is alakultak az eredmények a kerületen belül. A települések jelentős részét a későbbi győztes nyerte meg, míg az ellenzéki jelölt csupán pár településen (viszont köztük a legnagyobb településen, Tiszaújvárosban is) sikerült nyerni. A korábbi választókerület-manipulációs felvetés ismét előkerült, miszerint a kerület nem véletlenül ennyire heterogén, hanem a kis települések kormánypárti többségű területeivel próbálják ellensúlyozni az ellenzéki többségű Tiszaújvárost, némileg látszik a térképen is (1. ábra). Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a megyehatár és a megyeszékhely közelsége a kerületi kialakítást nagyon megnehezíti, ráadásul nem a területi homogenitás vagy heterogenitás, hanem az egyenlő szavazószám az elsődleges szempont a kerületek kialakításánál. Ráadásul az új választókerületi rendszerben ez egyáltalán nem tartozik a legkirívóbbak közé.

1. ábra: A BAZ megye 6-os kerületi időközi parlamenti választás eredménye településenként

A lakónépességgel összefüggésben viszont egyértelmű az 1000 választópolgár alatti települések kormánypárti beállítódása (2. ábra). Azonban a fölött 1000 és 10 000 fő között már közel sem annyira egyértelmű a helyzet. A választókerület egyetlen 10 ezer választópolgár fölötti településén (Tiszaújváros) egyértelmű az ellenzéki győzelem (67,3%), azonban ez csak egy település, az ide nem annyira messze lévő, sokkal nagyobb Debrecenben már egészen más képet kapnánk! Így azt az ellenzéki narratívát, hogy a kis települések Fidesz túlsúlyából származik a győzelem szeretném egy kissé árnyalni.

2. ábra: A részvétel és az egyes jelöltek fajlagos támogatottsága a település lakosságának függvényében

Rátérve az esélylatolgatásra. A fenti egyenletet felhasználva szavazóköri szinten becsültem a 2022-es választási eredményeket, ha minden kerület úgy viselkedik, mint ahogy most a BAZ megye 6-os. Tehát ez becslés sok mindent nem vesz figyelembe, helyi tényezőket, a jelölt személyét, jelölőszervezetét, annak elutasítottságát stb. Viszont az ellenzéki szavazók átmozgását az esetleges összellenzéki jelöltre már igen. Ez alapján Budapest összes választókerületét és a vidéki nagyvárosok kerületeinek jelentős részét nyerné valamilyen közös ellenzéki jelölt. Így a Fidesz-KDNP 60, míg az ellenzék 46 egyéni mandátumot gyűjtene. Ami már bőven nem akkora kormánypárti győzelem, mint volt az 6 éve (96-10), vagy 2 éve (91-15).

3. ábra: Választókerületek győzteseinek és a győzelem mértékének becslése közös ellenzéki jelöltek esetén, a 2020 október 11-ei időközi választás eredményei alapján

Viszont van nekünk 93 listás mandátumunk is, amelyet szintén ki fognak osztani 2022 májusában. Itt is nagyban leegyszerűsítettem a modellezés kedvéért a képet, és azt valószínűsítettem, hogy az ellenzék egy közös listát állít és a kormánypártival együtt csak ők ketten érik el az 5 százalékos bejutási küszöböt. Ez elég nagyvonalú, főleg a Mi Hazánk Mozgalmat vagy a Kétfarkú Kutyapártot tekintve (szerintem ugyanis mindkét pártnak van esélye listán elérni a bejutáshoz szükséges szavazatszámot). A modellezés kedvéért azonban nem engedtem nagyvonalúságomból és így a győzteskompenzációt, a töredékszavazatokat is mind beleszámolva a Fidesz-KDNP frakció 105, míg az ellenzék 94 mandátummal rendelkezne. A kormányváltás nem valósulna meg, viszont a kétharmadtól messze lenne Orbán Viktor.

Az időközi választás eredményéből (ahogy ezt már említettem korábban) messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, mivel egy olyan kerületben zajló eseményekből extrapolálunk egy teljes országot, ami a legkevsbé sem reprezentálja hűen azt. Itt inkább a kis települések túlsúlya volt jellemző, egyetlen darab 10 ezer fő fölötti településsel. Az erőviszonyok sem feltétlenül jól tükröződnek egy időközinél, mint egy éles választáson, hiszen a kormányzatnak sokkal több erőforrás áll rendelkezésre a kampányolásra, míg az ellenzék itt most a teljes fegyverzetét felvonultatta kezdve Karácsony Gergelytől, Márki-Zay Péterig. Ettől függetlenül véleményem szerint a modellezés annyira nem áll távol a valóságtól, mivel a meglévő 2018-as parlamenti választásból indul ki, és ez a négy év folyamatosan a különböző ellenzéki szavazók egymás iránti érzékenyítéséről szól. Ráadásul a választási rendszerből adódóan az ellenzéknek egyetlen esélye a közös fellépés és indulás, ami a fenti modellezés alapján sem feltétlenül jelent majd győzelmet!

Kovalcsik Tamás

a szerző geográfus (társadalomföldrajzos)

A szelektív kuka felgyújtása

Rendhagyó módon nem politikáról, hanem saját élményeimről szeretnék beszámolni.
Szombatról vasárnapra virradó éjjel hajnali 4 óra körül (2020.02.23. 04:00) egy robbanásra lettünk figyelmesek. A hálószobából kilépve füstszagot éreztünk, főleg a konyha környékéről (a történethez hozzá tartozik, hogy egy 10 emeletes panel épület 9. emeletén lakunk feleségemmel). Az ablakon kinézve láttuk a tűzoltó autót, így nem lifttel, hanem a lépcsőn, de lefelé vettük az irányt. Furcsa módon a lépcsőházban egyáltalán nem volt érezhető a fent oly erős égett szag. Lent rá is jöttünk, hogy minden gondolatunk ellenére nem valamelyik lakás ég, hanem a panel épület hátsó parkoló részében valami, ami viszont kísértetiesen közel volt a mi Opel Astránkhoz is. Közelebb érve aztán felfedeztük, hogy egy BMW és egy Citroen típusú autó kapott lángra a szelektív hulladékgyűjtőből áradó tűz miatt.

A tűzoltókat eredetileg nem a mi kukánkhoz, hanem a közelünkben lévő másik égő kukához riasztották, viszont az fémből készült, így a környezetére nem jelentett akkora veszélyt, mint a mi fröccsöntött műanyagból készült szelektív hulladékgyűjtőnk. Az ugyanis pillanatok alatt elolvadt (a képen látható középen lévő fekete kupac az a KÉT kukakonténer). A kiérkezésükkor azonban már a miénk is égett, így a tűzoltók irányt változtattak és nem a riasztás tárgyát, hanem a nagyobb veszélyt kezdték el oltani. Szerencsére! Mivel a mellékelt képen is jól láthatóan a tűz közvetlen közelében ott sárgállik a lépcsőház főgázvezetéke, amely a lángok és a hő hatására akár kanócként is funkcionálhatott volna és a levegőbe repíthette volna a 60 lakásos társasházunkat. Ezen kívül további autókat tehetett volna használhatatlanná (a kép jobb oldalán a mi Opel Astránk látható, ami szerencsére megúszta az esetet).
A több kuka felgyulladása és a nyirkos időből kifolyólag a szándékosságnak nagyobb az esélye, mint az ellenkezőjének! Így ez a tett amellett, hogy jelentős anyagi kárt okozott két autótulajdonosnak (mind a kettő gazdasági totálkár), azon kívül még veszélyeztette majdnem 100 ember életét és a jelenlegi lakásárak mellett majdnem másfél milliárd forintnyi ingatlant! Ez nem játék!
Ráadásul a kálváriám még folytatódott a mai (hétfői - 2020.02.24.) napon, amikor is megtudtam, hogy a szelektív hulladékgyűjtők úgy lettek kihelyezve, hogy nem lettek átvéve a közös képviselők által. Így a kukák már nem a Környezetgazdálkodás, de még nem is a társasháztulajdonosok felelősségébe tartoztak. Nem akarok vádaskodni és nem hibáztatok senkit, csak és kizárólag azt a magyar rendszert, amiben minden egyes szervezet megpróbálja a felelősséget saját magáról elhárítani. Ez alól nem képezünk kivételt, mi lakók sem!
Szeretnék egy olyan országban élni, ahol mindennek van gazdája és felelőse! A fent leírt tűznek a gyújtogató a felelőse, de az, hogy a tűz ennyi kárt okozott és okozhatott volna, annak mindenki, akinek valami köze is volt a kukákhoz egy kicsit a felelőse. Én se akarom magamról elhárítani, én is, és az összes tulajdonostársam is a felelősök vagyunk, hogy az ad hoc jellegű kukakihelyezésnek nem mentünk utána és nem érdeklődtünk, hogy most akkor ez mi? Remélem, hogy ez a kár és a majdnem tragédia egy kicsit ráébreszti az itt lakókat és a városi infrastruktúrával foglalkozókat, hogy nem lehet megengedni magunknak ilyen hanyagságot!

A jelenlegi választókerületi határok törvénytelenek!

2018. április 8.-án országgyűlési választást fognak tartani Magyarországon. Az ehhez szükséges lakossági tájékoztatás (ki hova menjen szavazni) pedig 2018. január 12.-én, hajnali 4 órakor kikerült a Nemzeti Választási Iroda honlapjára (http://www.valasztas.hu/). Ezzel együtt az is kiderült, hogy az egyes kerületek mekkora választásra jogosult népességet tartalmaznak a január eleji helyzet alapján (ez a választásig kis mértékben, de változni fog). Az adatok feldolgozását követően kijelenthető, hogy a választókerületi rendszer nem tesz eleget olyan arányossági követelményeknek, amelyek a 2011. évi CCIII. törvényben lettek meghatározva.

Mielőtt ezt kifejteném menjünk vissza egy kicsit az időben egészen 1990-ig, amikor is kialakították a rendszerváltozás után hat országgyűlési választás alkalmával használt választókerületi határokat. Miért kell ezt a visszatekintést megtennem? Miért nem csaphatok egyből bele a mostani rendszer elemzésébe? Egyrészt azért, mert a mostani kerületi határok kialakításának okait nagyban az előző hiányosságaival lehet alátámasztani, másrészt az előző pontból következően akkor kapunk teljes képet a mostani helyzetről, hogyha azt folyamatában, a rendszer minden elemére kiterjedően megvizsgáljuk.

Először is kezdjünk egy alapvetéssel a választókerületekkel kapcsolatban, ami mellett nem mehetünk el: John Rawls Az igazságosság elmélete című könyvében leírtak alapján a többségi és vegyes rendszerekben működő kerületeknek közel azonos választásra jogosult polgárt kell tartalmazniuk. Könnyen beláthatjuk, hogy Rawls-nak igaza volt abban, hogy ez az egyik legfontosabb alapelv a kerületek kialakításánál. Mivel mindegyikben egy mandátum kerül kiosztásra (legalábbis a magyar rendszerben, nem mindenhol van ez így), ezért az egy jogos igény, hogy egy mandátum megszerzéséhez közel azonos választó támogatására legyen szükség. Ha egy kerületben 100 ezer, míg a másikban 20 ezer szavazó található, akkor az elsőben ötször annyi szavazót képvisel a képviselő, mint a másodikban, pedig a törvényhozásban mindkettőnek egy szavazata van.

Ennek az egyenlőtlenségnek számszerűsítésére, az alapvetően alkotmányozással és ennélfogva a választási törvénnyel és eljárásokkal is foglalkozó Velencei Bizottság 2002-ben két küszöbértéket ajánlott a választókerületek szavazásra jogosultjainak maximális eltérésére: a 10 és 15 százalékos maximális eltérést. E szerint a kialakítandó kerület választójogú népessége nem térhet el a mindenkori országos átlagtól 10 százalékkal, valamint, ha ez az eltérés 15 százalék fölé megy, akkor az adott kerületet szükséges úgy módosítani, hogy újra a 10 százalékos küszöb alá kerüljön az eltérés. Ezt a két küszöbértéket, nem változatlanul, de a magyar választójogi törvénybe is beépítették 15 és 20 százalékos értékként, viszont csak a 2011-ben megalkotott törvénybe!

Ezeket az alapelveket az 1990-ben kialakított kerületi rendszer egyáltalán nem vette figyelembe, hatalmas aránytalanságokat kialakítva ezzel. Az akkori törvényhozók védelmében annyit azért megemlítenék, hogy a rendszerváltozás időszakában nagyon sok mindent és nagyon hirtelen kellett megváltoztatni az addig megszokottól, így nem is volt elvárható tőlük a tökéletes rendszer kialakítása. Azonban a kerületi határokat mindezek ellenére 2011-ig változatlanul hagyták!

Viszont milyen mértékűek is voltak az aránytalanságok 1990 és 2010 között? Erre a kérdésre választ az első és második ábra segítségével kapunk. A 176 választókerületből 45 lépte túl a Velencei Bizottság által előirányzott és az új törvényben is meghatározott 15 százalékos maximális küszöböt. Ráadásul 20 kerület még a 20 százalékos eltérési küszöböt is átlépte, 11 negatív, míg 9 pozitív irányban. A választók számát tekintve legkisebb választókerület, a veszprémi 6-os, 26 094, míg a legnagyobb, a budapesti 18-as, 58 774 szavazóval rendelkezett. Így a veszprémi 6-os kerületben egy voks 2,3-szor annyit ért 1990-ben, mint egy voks a budapesti 18-as választókerületben. Ez is mutatja, hogy a rendszerváltozáskor kialakított választókerületek egyáltalán nem teljesítették azokat az arányossági elvárásokat, amelyeket John Rawls támasztott a választási rendszerekkel szemben.

A régi választókerületi rendszert 2010-ben használták utoljára és addigra végképp aránytalanná vált a kerületek mérete. Ugyanis 61-re emelkedett azon kerületek száma, amelyek a 15 százalékos, és 46-ra, amelyek a 20 százalékos küszöböt is átlépték. A legkisebb választókerület továbbra is a Veszprém megyei 6-os (Veszprém), a maga 26 982 választójával, a legnagyobb kerület viszont 2010-ben már a Pest megyei 12-es (Szigetszentmiklós), amely 74 249 szavazóval rendelkezett. Így a két választókerületben egyéni jelöltre leadott voksok közötti különbség 2,75-szeresre módosult, amely jelentős különbségnek számít.

A két térképet egymás mellé téve és összehasonlítva ki lehet mutatni olyan alapvető térbeli belső migrációs folyamatokat, amelyek később még fontosak lehetnek. Ugyanis Magyarország területén elég erős területi differenciáltság tapasztalható a népesség változását tekintve. Vegyünk néhány példát a fent elhangzottak alátámasztására. Míg a szigetszentmiklósi és érdi választókerület majd megkétszerezte a választópolgárainak számát (és a Budapest vonzáskörzetében lévő összes kerület, ha nem is mind ilyen mértékben, de nagy arányban növelte lakosságát), addig a Budapest belvárosi kerületek létszáma majdnem a felére csökkent. Ez nagyban befolyásolja a választókerületek népességszámának eltérését és megnehezíti a törvényes (az új törvényben meghatározott küszöbértékéken belüli) kerületi határok kialakítását.

Ebben a helyzetben szerezte meg a Fidesz-KDNP 2010-ben a kétharmados többséget a törvényhozásban és ezzel a jogot arra, hogy átalakítsa és megreformálja a választókerületi határokat. E felhatalmazással kormánypárti többség élt is, viszont nem csak a kerületek határait, hanem a teljes választójogi törvényt átalakította. Jelen írás azonban nem kíván foglalkozni az egyéb tényezőivel, kizárólag a választókerületek eltérő lakosságszámából fakadó torzulásokkal és ezek jogi korlátozásaival. Az új választójogi törvény (mint ahogy azt korábban is említettem) a kerületek választójogú népességének bizonyos fokú arányosságát követeli meg:
2011. CCIII. törvény 4. § (4) „Az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma az egyéni választókerületek választásra jogosultjainak országos számtani átlagától tizenöt százaléknál nagyobb mértékben - a földrajzi, nemzetiségi, történelmi, vallási és egyéb helyi sajátosságokat, valamint a népességmozgást is figyelembe véve - kizárólag a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak érvényesülése érdekében térhet el.” A (2) bekezdés a megye- és a főváros határai átlépésének tilalmát írja elő, valamint azt hogy a kerületek területe összefüggő kell hogy legyen. A törvény mindemellett meghatározza azt, hogy a feltétel nem teljesülése esetében milyen lépésekre van szükség: 2011. CCIII. törvény 4. § (6) „Ha a (4) bekezdésben foglalt eltérés meghaladja a húsz százalékot, az Országgyűlés a 2. számú mellékletet módosítja. Az országgyűlési képviselők általános választását megelőző év első napja és az országgyűlési képviselők általános választásának napja közötti időben - az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - nem kerülhet sor a 2. számú melléklet módosítására.” Tehát így határozták meg a törvény szövegében is a 15 illetve a 20 százalékos küszöböt: 15 lehet maximum az eltérés a kialakítás pillanatában, valamint ha ez az érték az idő folyamán 20 százalék fölé megy akkor módosítania szükséges a határt az Országgyűlésnek.

A 2011-es létrehozásakor az újonnan létrehozott kerületek teljesítik is a fent leírt arányossági szempontokat, azonban már lehetett látni, hogy ez nem sokáig lesz így. A választókerületek nagyságának növelésével (176-ról 106-ra csökkent a számuk, tehát a területük ennek fényében megnövekedett) csökkent a kisebb megyékben az esély arra, hogy az aránytalansági szabályoknak megfeleljen. Tolna megye esetében például három kerület került kialakításra, és az új térfelosztás első országgyűlési választásán mindhárom kerületben alacsonyabb volt a szavazók száma, mint az országos átlag 85 százaléka, tehát nem teljesítette a 15 százalékos küszöböt. Azonban ha ezt mérsékelni akarnánk, és két választókerületet alakítanánk ki a megyében, akkor azok szavazószáma ideális esetben is 26 százalékkal lépné túl az országos átlagot, így ez a megoldás volt a kevésbé aránytalan. Hasonló a helyzet Somogy megyében is, ahol mindegyik választókerület szavazószáma igen alacsony, de a választókerületek számának csökkentésével még aránytalanabb helyzet jönne létre.

Vannak azonban olyan választókerületek is, ahol az eltérés pozitív irányú, és ezek kialakításánál látszik, hogy a fentebb említett lakosságáramlási folyamatokat nem vették figyelembe a döntéshozók. Két ilyen problémás terület van: Budapest és Szeged szuburbán térsége. Pest megye 5-ös választókerülete (Dunakeszi) ugyanis már a 2014-es országgyűlési választáson is átlépte a 15 százalékos határértéket és a környező kerületek is hasonló tendenciát mutattak. Ez azért problémás, mert a terület népesedési szempontból egy dinamikus növekedéssel jellemezhető akár abszolút értelemben is, de relatív szempontból mindenképpen. Ha a döntéshozók figyelembe vették volna a területnek ezt a jellegét, akkor itt relatíve alacsony lakosságszámmal rendelkező választókerületeket alakítottak volna ki, hogy a probléma minél később jelentkezzen. Ebben a helyzetben a kerület szavazószám-eltérését a megyehatár sem indokolja, mivel bőven vannak még átlagos népességszámmal rendelkező kerületek Pest megyében.

A 2014-es és a 2018-as országgyűlési választás közötti időszakban a 2016-os kvótanépszavazás adatai biztosítottak arra vonatkozóan eredményeket, hogy hogyan alakulnak a kerületek között a szavazószám eltérések. Ez alapján egy darab kerület, a Pest megye 5-ös számú (Dunakeszi központú) már a 20 százalékos küszöböt is átlépte (22 %), amely így a módosítás szükségességét vetítette előre a 2017-es évre (ugyanis a törvény szövege alapján 2017. január elsejétől 2018. április nyolcadikáig lehet módosítani a kerületek határait). Ez azonban nem történt meg 2017-ben. Így a 2011-es módosítású (a fentiek alapján törvénytelen) választókerületi rendszerrel fordultunk rá 2018-ra, amikor is január 12.-én kijött a következő országgyűlési választás szavazóköri beosztása. A legfrissebb adatok alapján már nem egy, hanem két olyan választókerület található Pest megyében (Dunakeszi és Budakeszi), mely nem felel meg a jelenlegi választójogi törvényben foglaltaknak, elérik és át is lépik a 20 százalékos küszöböt (24,71 és 20,27 százalékos értékükkel).

Ezen kerületi határok módosítását – a törvénytelenség elkerülése érdekében – még az országgyűlési választás előtt meg kell lépnie az országgyűlésnek. Az intézkedés elmaradásának pontos jogi következményeinek lehetőségéről nincs tudomásom. Ezt inkább egy jogász, vagy akár  egy alkotmányjogász kezébe adnám. Én geográfusként (aki választási földrajzzal foglalkozik) a dolog földrajzi problémájára vagyok hivatott rámutatni és megoldást nyújtani.

A Fidesz kétharmados győzelmével zárult a 2014-es Országgyűlési Választás

Már annyian írtak elemzéseket, véleményeket és hozzászólásokat a témáról, hogy új dolgot már nemigen mondhatok el azoknak, akik nyitott szemmel jártak a magyar politikai közéletben az elmúlt 8 évben. Viszont ez nem fog megzavarni engem abban, hogy leírjam a saját összegzésemet az adott eseményről.

A 2014-es események kifejtése érdekében úgy gondolom, hogy vissza kell mennünk egészen a 2006. szeptember 17.-én kiszivárgott audió anyaghoz. Az alapjában változtatta meg a magyar bal- és jobboldal szembefordulását. Egyrészről voltak (és vannak is) a hithű baloldaliak, akik a hanganyag meghallgatása után sem voltak hajlandóak elfordulni szeretett miniszterelnöküktől, másrészről vannak a jobboldaliak és a kiábrándultak, akik e botrány kirobbanását követően együtt követelték a kormányfő lemondását. Az utóbbi „tömörülés” egyértelműen (egy-két kivétellel) a Fidesz szimpatizánsoknak és szavazóknak volt a megfelelő csoportja, amely nem az utóbbi pártot tartotta alkalmasnak a feladat végrehajtására, csak elege volt már az előző „nyolc évből”.

Eljött 2010, amikor az ország egyértelműen kimondta, hogy a Gyurcsány-kormánynak mennie kell. Továbbá kijelentette, hogy az országot, egy vezetés, csak a parlamenti mandátumok 2/3-adával a birtokában képes rendbe tenni. Ezt a Fidesz meg is kapta 2010 tavaszán, amit hihetetlen erővel elkezdett kihasználni. Viszont, hogy csak a választásoknál maradjak: vegyük a 2011. évi CCIII. törvényt és kiegészítéseinek fontosabb pontjait és velejáróit:

Az egyéni választókerületek számát 176-ról 106-ra csökkentették, amely egy teljesen logikus döntés, annak értelmében, hogy a 176 kerület a Történelmi Magyarország területére volt kitalálva, nem a 93036 km²-es csonka Magyarországra lett tervezve. Az már megint más kérdés, hogy ezt a 106 választókerületet a kormányzó párt (és ez a választási eredményekből is jól látszik) önkényesen, a saját érdekeit figyelembe véve húzta meg.

A kopogtatócédulás rendszer eltörlésével és az ajánló ívek bevezetésével, továbbá annak a törvénybe iktatásával, hogy egy szavazóképes állampolgár több jelöltre is leadhassa az ajánlását, a kis- és biznisz pártok teljes garmadáját zúdította ránk a kormánypárt. Amik természetesen nem az esélykiegyenlítést célozták meg, ahogy ezt a lépést a kormány lekommunikálta, hanem azt, hogy szavazatokat vegyenek el az ellenzéktől.

A kompenzációs rendszer (miszerint a vesztes egyéni jelöltre leadott szavazat sem hiábavaló) megváltoztatása és kiterjesztése a győztesekre is, plusz a listás helyek 54 %-os csökkentése az egyéni mandátumok számának 40 %-os csökkentéséhez képest is azt eredményezi, hogy a kis mértékben is, de győztes párt illetve pártszövetség, sokkal nagyobb mandátumszámmal vegyen részt a parlamentben, mint az adott szervezet támogatottsága. Természetesen mindez a vesztes felek (tehát az ellenzék) kárára.

2011 és 2013 között viszont a kormánypárt olyan intézkedéseket (többek között az imént felsorolt választási törvényt) hozott, amely minden ellenzéki erőt felbőszített (nem csak a baloldalt). Ennek hatására természetesen elkezdődtek a baloldali szerveződések az Orbán-kormány leváltása érdekében. Csakhogy sikerült összeválogatni azokat a pártokat és ezzel együtt azokat az embereket, akikből a magyar társadalomnak (kivéve, hogyha fanatikusok) elege van: Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Fodor Gábor, Kuncze Gábor és még sorolhatnám. Ezekkel a nevekkel a mai magyar politikai életben nem lehet kormányt váltani, és ezt egy előző blogbejegyzésemben ki is fejtettem. Ezek azok az emberek, akik miatt a Fidesz kétharmadot szerzett még az előző választási rendszerben.

Ezt a Fidesz is pontosan tudta, és ezért alkotott olyan törvényeket, amelyek a győztest segítik, mivel tudták, hogy 2014-ben győznek, csak azt nem tudták, hogy mennyivel.

Úgy gondolom, hogy ennek a két pontnak (a baloldali „összeomlás” teljes hiteltelenségének és komolytalanságának és az új választási rendszernek) köszönheti a Fidesz azt, hogy egyrészt győzni tudott, másrészt azt, hogy 44,87 %-os támogatottsággal a parlamenti mandátumok 66,8 %-át birtokolhatja.

Sajnos a 2014-es választások előtt csak egyetlen szervezet mondhatta magáénak azt, (a közvélemény szerint is) hogy kormányváltásra képesek. Amit természetesen statisztikai adatok illetve közvélemény kutatások nem támasztottak alá, de mégis még 2014-ben is a magyar politikát ez a két „szuperhatalom” párharca jellemzi.

Én reménykedem abban, hogy a mostani baloldali politikusok felemésztődnek a már a választások másnapján elkezdett sárdobálásaikban, és 2018-ra (vagy akár az idei önkormányzati választásokra is) mind balról, mind jobbról lesz egy-egy, a két szuperhatalomtól teljesen független, reális kihívója és kormányváltója a Fidesz kormányzásának.

Kovalcsik Tamás