2021. október 17., vasárnap

Az előválasztás 1. fordulós eredményeinek földrajzi vetülete és a 2022-es országgyűlési választás mandátumbecslése

Az ellenzéki előválasztás első fordulója kisebb technikai problémákat követően rendben lezajlott 2021 szeptember 18 és 28-a között, és jelenleg a második forduló szavazatszámlálása zajlik, melyben végül kiderül, hogy kinek a vezetésével indul az ellenzéki a 2022-es országgyűlési választásokon a jelenleg is kormányzó Fidesz-KDNP koalícióval szemben. Jelen bejegyzésem véglegesítéséig tehát még nem lehet pontosan tudni, hogy végül Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter lesz a befutó, ez azonban az írás szempontjából irreleváns is. Ugyanis földrajzosként engem sokkal jobban érdekeltek az egyéni kerületi jelöltek és a miniszterelnök jelöltek területi eredményei, amelybe szeretnék egy kis betekintést adni.

Az előválasztásokról általánosságban, valamint földrajzi szempontból és a várható eredményekről ebben a videóban beszéltem bővebben a 36. perctől még szeptember 24-én a Kutatók Éjszakája programsorozat keretén belül az SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékén. Ebben a 2018-as országgyűlési választás és a BAZ megyei 6-os választókerületben tartott időközi egyéni jelölti választás eredményei alapján jeleztem előre az előválasztás várható eredményeit az egyéni választókerületi jelöltek szintjén. Ez alapján a Jobbik jelöltjei szerezték volna meg a legtöbb kerületben a jogot arra, hogy 2022-ben elinduljanak a kormánypárti jelölttel szemben (45), majd a DK (19), az MSZP (18), a Momentum (12), Párbeszéd (7) és az LMP (5) (1. ábra).

A becslés 68,8%-os (több, mint kétharmados) eredményt ért el, ugyanis az előválasztáson győztes jelölt leendő frakcióját 73 kerületben találta el a 106 kerületből (2. ábra). Az érdekes eredményeket nem is ezek szolgáltatják, hiszen ezekben maradt a papírforma, amely a 2018-as országgyűlési választás eredményeiből kiolvasható volt, hanem az a 33 kerület, amelyben ez borult. A legtöbb ilyen kerületet a DK nyerte meg (17-et), amely nem is meglepő azt figyelembe véve, hogy míg 2018-ban épphogy elérte a parlamentbe jutás küszöbét és ezzel az ellenzéki oldalon is a negyedik helyre szorult a Jobbik, az MSZP-P és az LMP listája mögött, addig azóta a párt mind az Európa Parlamenti, mind az önkormányzati választáson nagyot lépett előre, ráadásul a DK jelöltje, Dobrev Klára nyerte az első fordulót miniszterelnök-jelölt-jelöltek versenyében.


Mindezek mellett az MSZP és a Momentum is 7-7 olyan kerületben tud majd jelöltet állítani, ahol az előzetes országgyűlési választási eredmények alapján ez nem volt várt. Bár míg az előbbinél ez nem jelent több jelöltet, hiszen MSZP-s jelöltek 7 olyan kerületben nem nyertek, amelyben a becslés nekik ítélte volna meg a győzelmet (pl. Zugló és Csepel), addig a Momentumnál ez már három mandátummal több, mint azt a becslés előzetesen jelezte. A nagy vesztese ennek mindenképpen a Jobbik volt, amelynek jelöltjei 16 olyan kerületben nem tudtak nyerni, ahol a 2018-as eredmények alapján még ők és az őket támogatók voltak a legerősebbek. Ebből nagyrészt a DK (8), kisebb részt az MSZP (5) és a Momentum (3) profitált (1. táblázat). A pártok erősorrendje azonban lényegesen nem változott az előzetesen vártakhoz képest, csupán az első két helyen lévő párt közeledett egymáshoz és cseréltek helyet (1. táblázat). 



Ezzel kialakult, hogy a két legtöbb jelölttel a DK (32) és a Jobbik (29) fog rajthoz állni a 22-es választáson, valamint őket követi az MSZP (18) és a Momentum (15), és a legkevesebb indulóval a Párbeszéd (7) és az LMP (5) rendelkezik. Ezt összevetve azonban az egyes pártszervezetek által jelöltekre leadott összesített szavazattal látható, hogy míg a Momentum jelöltjeire adták le a második legtöbb voksot, addig csak a negyedik legtöbb egyéni mandátumot zsebelte be. Ezzel szemben az MSZP jelöltjei majdnem 40 ezer szavazattal kaptak kevesebbet, mint a Momentumosok, mégis 3-mal több jelöltjük nyert. Ez egyrészt az egyes kerületek eltérő szavazószám nagyságából és a jelentősen eltérő részvételből fakadt, másrészt pedig az állva maradt jelöltek számától, ugyanis míg a Momentumnak 59, addig az MSZP-nek csupán 39 jelöltje indult el az előválasztási versenyben.




Az előválasztás első fordulójában lévő – sokakat meglepő – magas részvétel azt mutatja, hogy nem csak az ellenzéki törzsszavazókat sikerült megmozgatni, de vajon mennyiben reprezentálja ez az eredmény a valódi ellenzéki akaratot? Mennyiben mutathat torzított képet egyes területekre vagy társadalmi csoportokra? Az a statisztikai adatokból kiderül, hogy a magas részvételből fakadóan, a részvétel területisége egyik párt egyéni képviselőjelöltjeinek sem kedvezett szignifikánsan. Azonban ez már nem jelenthető ki egyértelműen a miniszterelnök-jelölt-jelöltekről, hiszen a Karácsony Gergelyre leadott szavazatok aránya erős pozitív együtt mozgást mutat a részvétellel, míg Dobrev Klára erős negatív együtt mozgást. Ez alapján a magas részvétel inkább az előbbi jelöltnek kedvezett, addig az alacsony részvétel inkább utóbbinak kedvezett volna. A második kérdésre a választ pedig a 2018-as választások és az előválasztások részvételének területiségének összehasonlításával tudunk választ adni. Ez alapján alapvetően van egy város-vidéki dichotómia a részvételben, viszont ez jelentősen nagyobb volt az előválasztási részvétel esetében, de nem volt nagyobb, mint az ellenzéki szavazók arányának város-vidéki ellentéte. Kijelenthető tehát, hogy az előválasztás nem tudott új területeket bevonzani, mint amit az ellenzék már 2018-ban magáénak tudhatott, de azt (legalábbis a város-vidéki relációban) jól reprezentálja a jelenlegi előválasztási részvétel.

Az ellenzéki egyéni képviselőjelöltek és az, hogy mely frakcióba fognak beülni a parlamentbe győzelmük esetén tehát eldőlt. Sőt, ma nagy valószínűséggel a miniszterelnök-jelölt személyére is fény derül. De mi kell ahhoz, hogy az ellenzéki legalább egyszerű többséget szerezzen a parlamentben? Számításaim szerint ehhez legalább 53 egyéni mandátum és egy 51,5%-os listás eredmény szükséges (abban az esetben, ha más országos lista nem éri el az 5%-os küszöböt, mert akkor a helyzet tovább bonyolódik) (3. táblázat). Ugyanis ebben az esetben 101 mandátuma lenne az ellenzéki tábornak és 98 a Fidesz-KDNP-nek. Az adatokból kiderül, hogy egyenlő listás eredmény esetén a jelenlegi kormányzópárt több egyéni mandátumhoz jutna, mint az ellenzék (60-46). Ettől függetlenül az országos listára leadott voksok arányának kisebb változásai is jelentős egyéni mandátumbéli különbséget eredményezhet. Ráadásul az ellenzéki térfélen oly sokat emlegetett győztes kompenzáció pont a kerülethatárok hatása ellenében hathat.


De melyek azok a kerületek, amelyeket egy esetleges ellenzéki győzelem érdekében a jelenlegi kormánypárttól szükséges elhódítania az ellenzéki oldalnak? Erre ad választ az utolsó térképünk, amely az utolsó – az ellenzék számára a legideálisabb – szcenáriót térképezte. Az ábrán jól látható a város-vidék ellentét a választói magatartásban, hiszen nagyrészt a nagyobb városok kerületei, valamint a szuburbán területek, illetve a korábban már az ellenzék által elhódított kerületekben szükséges nyernie az ellenzéknek. Ezen kívül azonban van jónéhány olyan kerület, amely egyik fent említett kategóriába sem tartozik bele (Baranya 4-es [Szigetvár], Csongrád 3-as [Szentes, Csongrád], Hajdú-Bihar 4-es [Balmazújváros, Hajdúböszörmény] stb.), viszont az ellenzék számára fontosak lesznek. Nem véletlen, hogy a második fordulóban két olyan miniszterelnök-jelölt-jelölt maradt ellenzéki oldalon, akik vagy az identitásukból, vagy a DK vidéki szervezettségének megerősödéséből fakadóan, de erősek a vidéki szavazók számára is.



2021. május 16., vasárnap

Hol dől el a 2022-es országgyűlési választás?

Az országgyűlési választások 2011-es módosítása az amúgy vegyes választási rendszert - az egyes területeken relatív többséggel rendelkező (nagyobb) pártoknak kedvező - többségi rendszer irányába tolta el. Ezt az egyéni mandátumok arányának növelésével (45,6% -> 53,3%), a területi listás mandátumok eltörlésével és a győztes kompenzáció bevezetésével érte el. Ezáltal az egyéni választókerületekben való győzelem jelentősen felértékelődött az országgyűlési többség megszerzése szempontjából. Ez utóbbi megtanulása a széttagolt ellenzék pártjainak és a szavazóinak is hosszadalmas folyamat volt. 10 évvel és két Fidesz-KDNP kétharmaddal később azonban úgy tűnik, hogy összeáll a két pólus.

Ennek egyik része, a jelenlegi kormányzópártok indulása kevesebb érdekességet és izgalmakat tartogat a közvélemény számára, mint az összeállt ellenzék, hiszen a végső névsor egy jelentős része ezen az oldalon egy Magyarországon eddig még kevésbé bejáratott előválasztás intézményén keresztül bonyolódik. Különösen érdekes lehet az egyes kerületekben zajló előválasztások kimenetele annak fényében, hogy az eddigi országgyűlési választások eredményei alapján ugyanis kirajzolhatóak olyan kulcskerületek, amelyek megnyerése egyik vagy másik oldal győzelmét eredményezheti.

Ezen kulcskerületek meghatározásához a 2020 októberében - az akkori BAZ megye 6-os OEVK időközi választás eredményeinek felhasználásával - elkészített becslésemet vettem alapul (1. ábra). A "Biztos ellenzéki" kategóriát azon kerületek kapták, ahol a becsült ellenzéki előny 10 százalékpont fölötti volt, míg az "Ellenzéki esélyes" csoportot azok alkotják, ahol szűken, de az ellenzék szerezné meg a relatív többséget. A rendkívül hangzatos "Ahol eldől a választás" kategóriában olyan kerületek foglalnak helyet, amelyeket a becslésem alapján a jelenlegi kormányzópárt nyerne meg, viszont szűk (7,5 százalékpont alatti) előnnyel, viszont ha az ellenzék biztonságos többséget szeretne szerezni a törvényhozásban, akkor ezek legalább felét szükséges megnyernie. Ugyanis az első két kategória ellenzéki győzelmével a Fidesz-KDNP 105, míg az ellenzék 94 mandátumot nyerne. Ennek megfordításához szükséges az ellenzék számára további 10 kerület megnyerése.

1. ábra: Az országgyűlési egyéni választókerületek kategorizálása esélyesség alapján 2022-es választásra, a 2018-as országgyűlési választás és a 2020 októberi BAZ megye 6-os OEVK eredményei alapján

Ez azt jelenti, hogy az ellenzék csak erre a 20 kerületre fókuszáljon? Természetesen nem, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt a "Biztos ellenzék"-ként jelölt kerületek kisebb részét nem sikerült a 2018-as országgyűlési választáson megnyernie az ellenzéknek, nagyrészt a koordináció hiánya miatt, amely helyzet úgy tűnik, hogy jövőre másként alakul. Másrészt az "Ellenzéki esélyes" csoportban is olyan kerületek foglalnak helyet, mint Székesfehérvár vagy Debrecen, hogy csak a legnagyobb jobboldali fellegvárakat említsem, így ezek sem lefutott játszmák. Harmadrészt a győztes kompenzáció megléte miatt a listáról származó mandátumok összetételét erősen befolyásolja az, hogy a "Biztos Fidesz" kategóriában mekkora mértékben maradnak alul az ellenzéki jelöltek.

De térjünk rá a konkrét témánkra, az ellenzéki előválasztásra, amelynek első vitája már le is zajlott a Partizán YouTube csatornáján a Budapest 4-es választókerületében induló jelölt-jelöltek között. Bár a 2018-ban az ebben a kerületben legtöbb szavazatot kapó ellenzéki pártnak (DK) jelöltje nem vett részt a vitán, kijelenthető, hogy számolva a nyári pangási időszakkal, a jelöltek már most aktivizálják magukat. Ennek fényében érdekes lehet pár adatot előhozni, még mindezek előtt. Az ellenzéki pártok támogatottsága ugyanis térben nem egyenletesen oszlik meg, és jelentős különbségek vannak a fentiekben felvázolt négy kategória közötti eloszlásban is. Természetesen az elmúlt három évben történt egy Európa Parlamenti és egy Önkormányzati választás is, amely jelentősen átalakította az erőviszonyokat, kiindulási alapnak azonban érdemes megnézni, hogy a 2018-as választás alkalmával a választók által legesélyesebb ellenzékinek kikiáltott (a Fidesz-KDNP jelöltjén kívül a maximális szavazattal rendelkező) jelöltek pártjai az egyes kategóriákon belül hogyan oszlanak meg (1. táblázat).

1. táblázat: Az esélykategóriák kereszttáblája a 2018-ban legtöbb szavazatot kapott ellenzéki jelölt pártjaival

Természetesen nem állítom, hogy az előválasztás után a táblázat ugyanezeket a számokat fogja tartalmazni, de gyökeres térbeli átrendeződést a pártok támogatottságában nem várok. Ez alapján törésvonal található a Jobbik és az egyéb ellenzéki pártok támogatottsága között. Egyrészt az első két kategóriában az MSZP-P, a DK, valamint az LMP esélyesek, míg a kritikus kerületek jelentős részében a Jobbiknak van nagyobb beágyazottsága. Árnyalódik azonban a kép, ha nem csak a legtöbb szavazatot kapott jelölt pártja alapján, hanem az adott választókerületen belül található szavazókörök győztesei alapján kategorizáljuk a kerületeket (2. táblázat). Ez alapján olyan kategóriák is kialakulnak, ahol két párt jelöltje is képes volt megnyerni egy-egy szavazókört az adott választókerületen belül. A legtöbb ilyen a Jobbik és az MSZP-P között alakult ki.

2. táblázat: Az esélykategóriák kereszttáblája a 2018-ban szavazóköri szinten legtöbb szavazatot kapott ellenzéki jelölt pártjaival

Az eddig kifejtett adatok alapján jól látható, hogy a 2022-es országgyűlési választás nagyrészt az egyéni kerületek szintjén fog eldőlni. Ezért különösen fontos tényező lehet, hogy az ellenzéki előválasztás alkalmával milyen jelöltek kerülnek kiválasztásra. Ráadásul vannak kulcskerületek, amelyek eredménye akár a választás végső eredményét is eldönthetik. Ezért az előválasztásig minél több kulcskerületet fogunk egyesével végigelemezni a múltbéli adatok és a jelenlegi társadalmi folyamatok, illetve jelöltek fényében.