2020. december 14., hétfő

A T/13911-es törvénymódosító javaslatról

2020. november 24-én benyújtásra került az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 2. mellékletében meghatározott országgyűlési egyéni választókerületi (továbbiakban OEVK) határok módosítása, annak érdekében, hogy a törvényben is foglalt aránytalansági kritériumok, amelyek a 2018-as választásra már nem teljesültek, a 2022-es választásra teljesüljenek. Jelen blogbejegyzésben ezen módosítást veszem górcső alá egyrészt az aránytalansági (malapportionment) szempontból, viszont a választási eredmények esetleges befolyásolása (gerrymandering) szempontjából majd egy későbbi bejegyzésben, a törvény elfogadása és hatályba lépését követően tervezek értekezni.



A probléma a Pest megyei 2-es (Budakeszi) és 5-ös (Dunakeszi) OEVK-val kapcsolatban alakult ki, ahol az OEVK-k országos számtani átlagától való eltérés 20 százalék felé emelkedett (sorrendben 20,58% és 25,24%) a legutóbbi országgyűlési választásra. Ez azért problémás, mert így ezekben a választókerületekben aránytalanul nagyobb népességre jut ugyanakkora nyerhető mandátum mennyiség, mint ami például Tolna vagy Somogy megyében található. Így itt jóval több szavazót kell egy egyéni jelöltnek elvinnie az urnákhoz. Ezt a törvényben is elkerülendő aránytalanságot kívánja Szabó Tímea (Párbeszéd) javaslata orvosolni.


A módosítás tartalmazza a Pest megyében lévő 12 OEVK-ból 10 határainak módosítását, hogy azok megfeleljenek a kialakításkor elvárt 15 százalékos kritériumnak. A módosítóban a 187 megyei településből 20 darab vált OEVK-t ennek érdekében. A legproblémásabb 5-ös kerülettől Csömör (6972) és Erdőkertes (5952) került elvonásra, míg a 2-estől 6 település (Perbál, Piliscsaba, Pilisjászújfalu, Tinnye, Tök és Zsámbék). Természetesen ahhoz, hogy a többi kerület se legyen "túltöltve", ezért egy-egy település lett ide-oda dobálva. 


Sajnos direkt használtam a választókerületi határok kialakításánál nem túl szerencsés kifejezést, mert a térképre ránézve is jól látszik, hogy a módosító kizárólag a törvényi előírások megfelelésére törekedett, minél minimálisabb átalakítással. Ezzel kapcsolatban viszont van egy kisebb jó és egy nagyobb rossz hírem: míg a törvénynek ezzel a módosításával már megfelel a választókerületi beosztás, addig a törvény szövegében meglévő szellemiségnek már a következő választásokra nem fog eleget tenni, így majd 2024-ben is új módosításra lesz szükség.


Ugyanis ha a jelenlegi népesedési trendek maradnak, akkor már a 2022-es választásra újfent lesz két olyan választókerület, amely át fogja lépni a 20 százalékos felső határt, míg további öt lesz két százalékponton belül. Ennek megakadályozására kizárólag egy megoldás lehetséges: a megyék közötti választókerületi elosztás módosítása, jobban igazodva a népesség területi differenciáihoz és azok időbeli változásához.



Először egy kis helyzetkép. Pest megyében 1 006 454 választójoggal rendelkező polgár lakik, amely a teljes ország népességének 12,69 százaléka a 2018-as országgyűlési választás névjegyzéki adatai alapján. Ehhez képest 12 egyéni mandátumot osztanak ebből a területegységből, tehát 12 választókerület található a megyében, amely a teljes az egyéni mandátumok 11,32 százaléka. Ebből adódóan az egy választókerületre eső átlagos választópolgár száma 83 871 volt 2018-ban, amely 12 százalékkal tér el az országos számtani átlagtól. Ennek következtében  a megyén belüli minimális eltérés is magában hordozza a veszélyét a 20 százalékos küszöb átlépésének.

Ennek hosszútávú megakadályozása érdekében, mivel a terület lakónépesség tekintetében elég erőteljesen növekvő tendenciát mutat a főváros körüli szuburbanizáció miatt, több választókerületet érdemes létrehozni a megyében, mint azt a jelenlegi népesség indokolná. Ha nem akarjuk módosítani a választókerületek számát és ragaszkodunk a 106-hoz, akkor a megyék közötti elosztását érdemes. Ehhez ki kell választani olyan megyéket, ahonnan elvonva egy választókerületet még megfelelünk az arányossági kritériumoknak.

Szerencsére van ilyen megye: Somogy, amelyben négy választókerület lett kialakítva 2013-ban, amely a kerületek 3,77 százaléka, míg a magyar lakónépesség csupán 3,20 százaléka (2018 - 254 529 választópolgár) található itt, ráadásul csökkenő a népesedési tendencia (2014-ben még 3,25% - 261 661 választópolgár). Ha itt három kerület kerülne kialakításra, akkor átlagosan 13,4 százalékkal fogják meghaladni az országos átlagot, de mivel nem számíthatunk jelentős népességnövekedésre a térségben, így a veszélye a 20 százalékos határ átlépésének csekély. Így viszont ki lehetne alakítani átlagosan 3,4 százalékos eltérésű választókerületeket Pest megyében.

A másik (a harmadik térképen nagyon kékkel, tehát alacsony lakónépességű kerületekkel rendelkező) megye Tolna, ott viszont még nem lenne indokolt a háromból elvenni egyet és kialakítani két választókerületet, mivel ezzel ezeknek az átlagos eltérése 23 százalék felett lenne.

Összegezve tehát elmondható, hogy a módosításban található választókerületi struktúra arányosabb, mint amit módosít, ráadásul ezzel megfelel a törvényi követelményeknek, viszont csak elodázza és nem megoldja a problémát. Ugyanis a fő gond a megyék közötti kerületelosztással kapcsolatos, amelyben túl kevés egyéni mandátumot kapott már eredetileg is a növekvő népességszámú Pest megye. Mindezek mellett a semminél ez is jobb, főleg, hogy már csak két hetük van az országgyűlési képviselőknek a választójogi törvény módosítására (bár ahogy 2010 óta a kormányzati törvénygyár dolgozik, ez nem jelenthet problémát).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése