A jelenlegi választókerületi határok törvénytelenek!

2018. április 8.-án országgyűlési választást fognak tartani Magyarországon. Az ehhez szükséges lakossági tájékoztatás (ki hova menjen szavazni) pedig 2018. január 12.-én, hajnali 4 órakor kikerült a Nemzeti Választási Iroda honlapjára (http://www.valasztas.hu/). Ezzel együtt az is kiderült, hogy az egyes kerületek mekkora választásra jogosult népességet tartalmaznak a január eleji helyzet alapján (ez a választásig kis mértékben, de változni fog). Az adatok feldolgozását követően kijelenthető, hogy a választókerületi rendszer nem tesz eleget olyan arányossági követelményeknek, amelyek a 2011. évi CCIII. törvényben lettek meghatározva.

Mielőtt ezt kifejteném menjünk vissza egy kicsit az időben egészen 1990-ig, amikor is kialakították a rendszerváltozás után hat országgyűlési választás alkalmával használt választókerületi határokat. Miért kell ezt a visszatekintést megtennem? Miért nem csaphatok egyből bele a mostani rendszer elemzésébe? Egyrészt azért, mert a mostani kerületi határok kialakításának okait nagyban az előző hiányosságaival lehet alátámasztani, másrészt az előző pontból következően akkor kapunk teljes képet a mostani helyzetről, hogyha azt folyamatában, a rendszer minden elemére kiterjedően megvizsgáljuk.

Először is kezdjünk egy alapvetéssel a választókerületekkel kapcsolatban, ami mellett nem mehetünk el: John Rawls Az igazságosság elmélete című könyvében leírtak alapján a többségi és vegyes rendszerekben működő kerületeknek közel azonos választásra jogosult polgárt kell tartalmazniuk. Könnyen beláthatjuk, hogy Rawls-nak igaza volt abban, hogy ez az egyik legfontosabb alapelv a kerületek kialakításánál. Mivel mindegyikben egy mandátum kerül kiosztásra (legalábbis a magyar rendszerben, nem mindenhol van ez így), ezért az egy jogos igény, hogy egy mandátum megszerzéséhez közel azonos választó támogatására legyen szükség. Ha egy kerületben 100 ezer, míg a másikban 20 ezer szavazó található, akkor az elsőben ötször annyi szavazót képvisel a képviselő, mint a másodikban, pedig a törvényhozásban mindkettőnek egy szavazata van.

Ennek az egyenlőtlenségnek számszerűsítésére, az alapvetően alkotmányozással és ennélfogva a választási törvénnyel és eljárásokkal is foglalkozó Velencei Bizottság 2002-ben két küszöbértéket ajánlott a választókerületek szavazásra jogosultjainak maximális eltérésére: a 10 és 15 százalékos maximális eltérést. E szerint a kialakítandó kerület választójogú népessége nem térhet el a mindenkori országos átlagtól 10 százalékkal, valamint, ha ez az eltérés 15 százalék fölé megy, akkor az adott kerületet szükséges úgy módosítani, hogy újra a 10 százalékos küszöb alá kerüljön az eltérés. Ezt a két küszöbértéket, nem változatlanul, de a magyar választójogi törvénybe is beépítették 15 és 20 százalékos értékként, viszont csak a 2011-ben megalkotott törvénybe!

Ezeket az alapelveket az 1990-ben kialakított kerületi rendszer egyáltalán nem vette figyelembe, hatalmas aránytalanságokat kialakítva ezzel. Az akkori törvényhozók védelmében annyit azért megemlítenék, hogy a rendszerváltozás időszakában nagyon sok mindent és nagyon hirtelen kellett megváltoztatni az addig megszokottól, így nem is volt elvárható tőlük a tökéletes rendszer kialakítása. Azonban a kerületi határokat mindezek ellenére 2011-ig változatlanul hagyták!

Viszont milyen mértékűek is voltak az aránytalanságok 1990 és 2010 között? Erre a kérdésre választ az első és második ábra segítségével kapunk. A 176 választókerületből 45 lépte túl a Velencei Bizottság által előirányzott és az új törvényben is meghatározott 15 százalékos maximális küszöböt. Ráadásul 20 kerület még a 20 százalékos eltérési küszöböt is átlépte, 11 negatív, míg 9 pozitív irányban. A választók számát tekintve legkisebb választókerület, a veszprémi 6-os, 26 094, míg a legnagyobb, a budapesti 18-as, 58 774 szavazóval rendelkezett. Így a veszprémi 6-os kerületben egy voks 2,3-szor annyit ért 1990-ben, mint egy voks a budapesti 18-as választókerületben. Ez is mutatja, hogy a rendszerváltozáskor kialakított választókerületek egyáltalán nem teljesítették azokat az arányossági elvárásokat, amelyeket John Rawls támasztott a választási rendszerekkel szemben.

A régi választókerületi rendszert 2010-ben használták utoljára és addigra végképp aránytalanná vált a kerületek mérete. Ugyanis 61-re emelkedett azon kerületek száma, amelyek a 15 százalékos, és 46-ra, amelyek a 20 százalékos küszöböt is átlépték. A legkisebb választókerület továbbra is a Veszprém megyei 6-os (Veszprém), a maga 26 982 választójával, a legnagyobb kerület viszont 2010-ben már a Pest megyei 12-es (Szigetszentmiklós), amely 74 249 szavazóval rendelkezett. Így a két választókerületben egyéni jelöltre leadott voksok közötti különbség 2,75-szeresre módosult, amely jelentős különbségnek számít.

A két térképet egymás mellé téve és összehasonlítva ki lehet mutatni olyan alapvető térbeli belső migrációs folyamatokat, amelyek később még fontosak lehetnek. Ugyanis Magyarország területén elég erős területi differenciáltság tapasztalható a népesség változását tekintve. Vegyünk néhány példát a fent elhangzottak alátámasztására. Míg a szigetszentmiklósi és érdi választókerület majd megkétszerezte a választópolgárainak számát (és a Budapest vonzáskörzetében lévő összes kerület, ha nem is mind ilyen mértékben, de nagy arányban növelte lakosságát), addig a Budapest belvárosi kerületek létszáma majdnem a felére csökkent. Ez nagyban befolyásolja a választókerületek népességszámának eltérését és megnehezíti a törvényes (az új törvényben meghatározott küszöbértékéken belüli) kerületi határok kialakítását.

Ebben a helyzetben szerezte meg a Fidesz-KDNP 2010-ben a kétharmados többséget a törvényhozásban és ezzel a jogot arra, hogy átalakítsa és megreformálja a választókerületi határokat. E felhatalmazással kormánypárti többség élt is, viszont nem csak a kerületek határait, hanem a teljes választójogi törvényt átalakította. Jelen írás azonban nem kíván foglalkozni az egyéb tényezőivel, kizárólag a választókerületek eltérő lakosságszámából fakadó torzulásokkal és ezek jogi korlátozásaival. Az új választójogi törvény (mint ahogy azt korábban is említettem) a kerületek választójogú népességének bizonyos fokú arányosságát követeli meg:
2011. CCIII. törvény 4. § (4) „Az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma az egyéni választókerületek választásra jogosultjainak országos számtani átlagától tizenöt százaléknál nagyobb mértékben - a földrajzi, nemzetiségi, történelmi, vallási és egyéb helyi sajátosságokat, valamint a népességmozgást is figyelembe véve - kizárólag a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak érvényesülése érdekében térhet el.” A (2) bekezdés a megye- és a főváros határai átlépésének tilalmát írja elő, valamint azt hogy a kerületek területe összefüggő kell hogy legyen. A törvény mindemellett meghatározza azt, hogy a feltétel nem teljesülése esetében milyen lépésekre van szükség: 2011. CCIII. törvény 4. § (6) „Ha a (4) bekezdésben foglalt eltérés meghaladja a húsz százalékot, az Országgyűlés a 2. számú mellékletet módosítja. Az országgyűlési képviselők általános választását megelőző év első napja és az országgyűlési képviselők általános választásának napja közötti időben - az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - nem kerülhet sor a 2. számú melléklet módosítására.” Tehát így határozták meg a törvény szövegében is a 15 illetve a 20 százalékos küszöböt: 15 lehet maximum az eltérés a kialakítás pillanatában, valamint ha ez az érték az idő folyamán 20 százalék fölé megy akkor módosítania szükséges a határt az Országgyűlésnek.

A 2011-es létrehozásakor az újonnan létrehozott kerületek teljesítik is a fent leírt arányossági szempontokat, azonban már lehetett látni, hogy ez nem sokáig lesz így. A választókerületek nagyságának növelésével (176-ról 106-ra csökkent a számuk, tehát a területük ennek fényében megnövekedett) csökkent a kisebb megyékben az esély arra, hogy az aránytalansági szabályoknak megfeleljen. Tolna megye esetében például három kerület került kialakításra, és az új térfelosztás első országgyűlési választásán mindhárom kerületben alacsonyabb volt a szavazók száma, mint az országos átlag 85 százaléka, tehát nem teljesítette a 15 százalékos küszöböt. Azonban ha ezt mérsékelni akarnánk, és két választókerületet alakítanánk ki a megyében, akkor azok szavazószáma ideális esetben is 26 százalékkal lépné túl az országos átlagot, így ez a megoldás volt a kevésbé aránytalan. Hasonló a helyzet Somogy megyében is, ahol mindegyik választókerület szavazószáma igen alacsony, de a választókerületek számának csökkentésével még aránytalanabb helyzet jönne létre.

Vannak azonban olyan választókerületek is, ahol az eltérés pozitív irányú, és ezek kialakításánál látszik, hogy a fentebb említett lakosságáramlási folyamatokat nem vették figyelembe a döntéshozók. Két ilyen problémás terület van: Budapest és Szeged szuburbán térsége. Pest megye 5-ös választókerülete (Dunakeszi) ugyanis már a 2014-es országgyűlési választáson is átlépte a 15 százalékos határértéket és a környező kerületek is hasonló tendenciát mutattak. Ez azért problémás, mert a terület népesedési szempontból egy dinamikus növekedéssel jellemezhető akár abszolút értelemben is, de relatív szempontból mindenképpen. Ha a döntéshozók figyelembe vették volna a területnek ezt a jellegét, akkor itt relatíve alacsony lakosságszámmal rendelkező választókerületeket alakítottak volna ki, hogy a probléma minél később jelentkezzen. Ebben a helyzetben a kerület szavazószám-eltérését a megyehatár sem indokolja, mivel bőven vannak még átlagos népességszámmal rendelkező kerületek Pest megyében.

A 2014-es és a 2018-as országgyűlési választás közötti időszakban a 2016-os kvótanépszavazás adatai biztosítottak arra vonatkozóan eredményeket, hogy hogyan alakulnak a kerületek között a szavazószám eltérések. Ez alapján egy darab kerület, a Pest megye 5-ös számú (Dunakeszi központú) már a 20 százalékos küszöböt is átlépte (22 %), amely így a módosítás szükségességét vetítette előre a 2017-es évre (ugyanis a törvény szövege alapján 2017. január elsejétől 2018. április nyolcadikáig lehet módosítani a kerületek határait). Ez azonban nem történt meg 2017-ben. Így a 2011-es módosítású (a fentiek alapján törvénytelen) választókerületi rendszerrel fordultunk rá 2018-ra, amikor is január 12.-én kijött a következő országgyűlési választás szavazóköri beosztása. A legfrissebb adatok alapján már nem egy, hanem két olyan választókerület található Pest megyében (Dunakeszi és Budakeszi), mely nem felel meg a jelenlegi választójogi törvényben foglaltaknak, elérik és át is lépik a 20 százalékos küszöböt (24,71 és 20,27 százalékos értékükkel).

Ezen kerületi határok módosítását – a törvénytelenség elkerülése érdekében – még az országgyűlési választás előtt meg kell lépnie az országgyűlésnek. Az intézkedés elmaradásának pontos jogi következményeinek lehetőségéről nincs tudomásom. Ezt inkább egy jogász, vagy akár  egy alkotmányjogász kezébe adnám. Én geográfusként (aki választási földrajzzal foglalkozik) a dolog földrajzi problémájára vagyok hivatott rámutatni és megoldást nyújtani.