A baloldal problémái

Az első bejegyzésem megjelenése után majdnem rögtön elindult egy nem túl hosszú, de annál értelmesebb és intellektuálisabb beszélgetés Facebookon. Ennek nagyon örülök! Ez is volt a célom, hogy egy kicsit megmozgassam az embereket.

Visszakanyarodva a blog témájához. Az első bejegyzésemben nagyon általánosságban beszéltem a mai magyar politikáról és ezt a részét néhány poszt erejéig meg is akarom hagyni. Viszont az oldal eredeti célja az, hogy a parlamenti eseményekről mondjam el a véleményemet. Mivel parlamenti ülés nem volt az elmúlt héten, ezért foglalkozzunk egy hírről, ami egyrészt várható volt, mégis eléggé felborzolta a kedélyeket a közéletben. Ez a baloldali összefogás!

Úgy gondolom, hogy ez az összefogás nem egyértelműen jó a résztvevő pártok szempontjából. Vegyük sorra:

Az Együtt-PM elnöke, Bajnai Gordon, kezdeményezte a tárgyalások újrakezdését mind a DK-val, mind az MSZP-vel. Ez arra enged következtetni, hogy az Együtt-PM szövetség nem biztos a dolgában. Azt nem tudni, hogy Bajnai Gordon attól fél-e, hogy nem lesz miniszterelnök, vagy attól, hogy esetleg a Parlamentbe nem jut be, de az biztos, hogy fél, különben nem lépte volna ezt meg. Azzal viszont, hogy szövetségre lépnek a másik két baloldali párttal, szavazókat fognak veszíteni. A 2010-es választásokat a Fidesz, mint tudjuk óriási fölényben nyerte meg. Ez nem a Fidesz érdeme, hanem a Gyurcsány-éra bukása. Az emberek többsége nem a Fideszre szavazott, hanem Gyurcsány és az MSZP ellen. Azzal, hogy az eddig félig-meddig tiszta Együtt-PM egy listán lesz a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett Demokratikus Koalícióval és az emberek szemében még mindig az MSZMP utódpártjaként aposztrofált MSZP-vel, nem tesz jót a 2002-2010-ig tartó korszakból kiábrándult liberálisok szavazatainak. Ezzel a lépéssel biztos helyük van a parlamentben, de nem jelentős, és ezzel elvesztik a szavazótáboruk nagy részét.

A Demokratikus Koalíció létrejöttét máig nem bírtam feldolgozni. Azt hogy egy olyan vezető, amely egy hatalmasat bukott, és azzal mélyítve tovább egy ország gyűlöletét, hogy nem mondott le rögtön, miért van még mindig ott a közéletben? Visszatérve az összefogás kérdésére: a DK csak nyer rajta. Jelen állás szerint esélyük van arra, hogy nem kerülnek fel az országos listára sem, ezért mindenképpen találnia kell szövetségeseket a bekerüléshez.

A Magyar Szocialista Párt is hiteltelenné válik a szememben addig, amíg Tanácsadói Bizottságokat hoznak létre a Gyurcsány-kormány embereivel és le nem számolnak pártállamot fenntartó politikusaikkal. Ezzel a lépéssel bebiztosíthatják helyüket a következő ciklusban is az országgyűlésben, de a gyurcsányozást még mindig nem fogják tudni magukról levetni.

A baloldali összefogás tehát nagyrészt az újabb Fidesz többségű parlamenti ciklushoz sodor minket, ami sokak számára jó (ők igyák meg a levét annak, amit létrehoztak), de mindenképpen ellentétes az akció eredeti tervével. Egy normális baloldal kéne Magyarországra!

Akiket viszont kihagytak a összefogásból, az az LMP. Minő meglepetés, hogy a tényleges változást sürgető liberális pártot kihagyják. Az már más kérdés, hogy az LMP-nek esze ágában sincs csatlakozni ehhez az összefogáshoz, nagyrészt a fent említett okokból kifolyólag. Ezzel ők nagyot szakíthatnak, ha megszüntetik a belviszályokat és, mint egységes párt tudnak a baloldal élére állni. Szívesebben látnám őket a parlamenti padsorokban, mint a Gyurcsány-Mesterházy-Bajnai triót.

Kovalcsik Tamás

Elkezdődik...

„Engem mostanában egyre jobban érdekel a magyar pártpolitika.” szoktam mondogatni barátaimnak/ismerőseimnek. Erre általában azt a választ kapom, hogy hülye vagyok, hogy mit foglalkozok vele, úgy sincs beleszólásom ezekbe az ügyekbe.

Ilyenkor szoktam feltenni magamnak is és beszélgetőpartnereimnek is a kérdést, hogy miért? Miért nincs beleszólásom vagy legalább rálátásom olyan dolgokba/dolgokra, amik befolyásolják nem csak az én, hanem annak az országnak az életét, jelenét és a jövőjét, amiben élek/élünk. Igenis beszélnünk kell a dolgokról, ha azt akarjuk elérni, hogy a magyar társadalom jól informált, ítélőképes és értelmes vitákat folytatni tudó emberekből álljon. Jelenleg nem ezt az utat járjuk. A pártokra szakadt magyar polgárok az utcán mocskolódva és ordibálva próbálják bebizonyítani saját igazukat, ahelyett, hogy leülnének és megbeszélnék a problémáikat. Nagyon sokáig azt hittem, hogy a parlamentben más tendencia folyik, aztán – már nem is tudom milyen indíttatásból – megnéztem egy parlamenti közvetítést vágatlanul, úgy hogy ne legyen kihegyezve egyik párt szemszögéből sem. A mai magyar átlagember nagyrészt a TV-ből értesül a fejleményekről, és úgy értesül, ahogy és amilyen szemszögből ő akar. Vagy a baloldal nézőpontjából (ATV) vagy a jobboldal nézőpontjából (HírTV) vagy az aktuális kormánypárt nézőpontjából (M1, M2, DunaTV, Duna World…). Ezekben igaz, hogy sok esetben parlamenti közvetítésekből vágnak be jeleneteket, de én is össze tudnék úgy vágni egy videót, hogy akárkiről akármit be tudok bizonyítani, és annak az ellenkezőjét is! Azért kell, hogy a különböző nézőpontok találkozzanak, hogy szülessen valami eredmény, mert ha két csatorna csak egymást mocskolja, akkor abból sok jó nem szokott kisülni. Vissza az eredeti gondolathoz, azt hittem, hogy a parlamentben ilyen munka folyik: a különböző szemszögek és nézőpontok összehasonlítása és kielemzése, ahhoz hogy valamilyen eredmény szülessen. De nem, mellébeszélés, egymás kérdéseire nem válaszolva, a másik hibáinak és gyengeségeinek felhozatala és lovaglás egy-egy kifejezésen, ami az adott képviselőnek nem tetszik. Nem folyik érdemi munka a parlamentben. Igaz, hogy folyamatosan fogadnak el törvényjavaslatokat, de egyszerűen nem úgy, hogy egymással egyeztetve, megegyezve és nem csak a saját és a párt érdekeit szem előtt tartva. Például nem tudom elhinni, hogy egy párton belül a benyújtott törvényjavaslatról mindenkinek ugyan az a véleménye. Nem egyéni érdekek feszülnek egymáshoz a parlamentben, hanem pártérdekek, akkor minek vannak egyéni országgyűlési képviselők? Úgy is a pártja döntése alapján, tömbösítve fog szavazni ő is, mint az összes többi képviselő. Elég lenne egyetlen listás szavazás és kész, ha úgy is a párt vezetése dönti el, hogy az adott törvényjavaslatot támogatja-e vagy nem.

Kovalcsik Tamás