A Fidesz kétharmados győzelmével zárult a 2014-es Országgyűlési Választás

Már annyian írtak elemzéseket, véleményeket és hozzászólásokat a témáról, hogy új dolgot már nemigen mondhatok el azoknak, akik nyitott szemmel jártak a magyar politikai közéletben az elmúlt 8 évben. Viszont ez nem fog megzavarni engem abban, hogy leírjam a saját összegzésemet az adott eseményről.

A 2014-es események kifejtése érdekében úgy gondolom, hogy vissza kell mennünk egészen a 2006. szeptember 17.-én kiszivárgott audió anyaghoz. Az alapjában változtatta meg a magyar bal- és jobboldal szembefordulását. Egyrészről voltak (és vannak is) a hithű baloldaliak, akik a hanganyag meghallgatása után sem voltak hajlandóak elfordulni szeretett miniszterelnöküktől, másrészről vannak a jobboldaliak és a kiábrándultak, akik e botrány kirobbanását követően együtt követelték a kormányfő lemondását. Az utóbbi „tömörülés” egyértelműen (egy-két kivétellel) a Fidesz szimpatizánsoknak és szavazóknak volt a megfelelő csoportja, amely nem az utóbbi pártot tartotta alkalmasnak a feladat végrehajtására, csak elege volt már az előző „nyolc évből”.

Eljött 2010, amikor az ország egyértelműen kimondta, hogy a Gyurcsány-kormánynak mennie kell. Továbbá kijelentette, hogy az országot, egy vezetés, csak a parlamenti mandátumok 2/3-adával a birtokában képes rendbe tenni. Ezt a Fidesz meg is kapta 2010 tavaszán, amit hihetetlen erővel elkezdett kihasználni. Viszont, hogy csak a választásoknál maradjak: vegyük a 2011. évi CCIII. törvényt és kiegészítéseinek fontosabb pontjait és velejáróit:

Az egyéni választókerületek számát 176-ról 106-ra csökkentették, amely egy teljesen logikus döntés, annak értelmében, hogy a 176 kerület a Történelmi Magyarország területére volt kitalálva, nem a 93036 km²-es csonka Magyarországra lett tervezve. Az már megint más kérdés, hogy ezt a 106 választókerületet a kormányzó párt (és ez a választási eredményekből is jól látszik) önkényesen, a saját érdekeit figyelembe véve húzta meg.

A kopogtatócédulás rendszer eltörlésével és az ajánló ívek bevezetésével, továbbá annak a törvénybe iktatásával, hogy egy szavazóképes állampolgár több jelöltre is leadhassa az ajánlását, a kis- és biznisz pártok teljes garmadáját zúdította ránk a kormánypárt. Amik természetesen nem az esélykiegyenlítést célozták meg, ahogy ezt a lépést a kormány lekommunikálta, hanem azt, hogy szavazatokat vegyenek el az ellenzéktől.

A kompenzációs rendszer (miszerint a vesztes egyéni jelöltre leadott szavazat sem hiábavaló) megváltoztatása és kiterjesztése a győztesekre is, plusz a listás helyek 54 %-os csökkentése az egyéni mandátumok számának 40 %-os csökkentéséhez képest is azt eredményezi, hogy a kis mértékben is, de győztes párt illetve pártszövetség, sokkal nagyobb mandátumszámmal vegyen részt a parlamentben, mint az adott szervezet támogatottsága. Természetesen mindez a vesztes felek (tehát az ellenzék) kárára.

2011 és 2013 között viszont a kormánypárt olyan intézkedéseket (többek között az imént felsorolt választási törvényt) hozott, amely minden ellenzéki erőt felbőszített (nem csak a baloldalt). Ennek hatására természetesen elkezdődtek a baloldali szerveződések az Orbán-kormány leváltása érdekében. Csakhogy sikerült összeválogatni azokat a pártokat és ezzel együtt azokat az embereket, akikből a magyar társadalomnak (kivéve, hogyha fanatikusok) elege van: Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Fodor Gábor, Kuncze Gábor és még sorolhatnám. Ezekkel a nevekkel a mai magyar politikai életben nem lehet kormányt váltani, és ezt egy előző blogbejegyzésemben ki is fejtettem. Ezek azok az emberek, akik miatt a Fidesz kétharmadot szerzett még az előző választási rendszerben.

Ezt a Fidesz is pontosan tudta, és ezért alkotott olyan törvényeket, amelyek a győztest segítik, mivel tudták, hogy 2014-ben győznek, csak azt nem tudták, hogy mennyivel.

Úgy gondolom, hogy ennek a két pontnak (a baloldali „összeomlás” teljes hiteltelenségének és komolytalanságának és az új választási rendszernek) köszönheti a Fidesz azt, hogy egyrészt győzni tudott, másrészt azt, hogy 44,87 %-os támogatottsággal a parlamenti mandátumok 66,8 %-át birtokolhatja.

Sajnos a 2014-es választások előtt csak egyetlen szervezet mondhatta magáénak azt, (a közvélemény szerint is) hogy kormányváltásra képesek. Amit természetesen statisztikai adatok illetve közvélemény kutatások nem támasztottak alá, de mégis még 2014-ben is a magyar politikát ez a két „szuperhatalom” párharca jellemzi.

Én reménykedem abban, hogy a mostani baloldali politikusok felemésztődnek a már a választások másnapján elkezdett sárdobálásaikban, és 2018-ra (vagy akár az idei önkormányzati választásokra is) mind balról, mind jobbról lesz egy-egy, a két szuperhatalomtól teljesen független, reális kihívója és kormányváltója a Fidesz kormányzásának.

Kovalcsik Tamás

 

A Fidesz problémái

Régen jelentkeztem új blogbejegyzéssel, és ennek részben az az oka, hogy a vizsgaidőszak befejeztével egy kicsit pihenni hagytam magam minden téren. Viszont most, hogy dübörög a szorgalmi időszak, és az egyetemen értelmes beszélgetéseket és vitákat folytatok többek között politikai témákban is, arra ösztönöznek engem, hogy folytassam a véleménynyilvánításomat.

Az előző bejegyzésben a mostani, régi gyökerekkel rendelkező „baloldali” pártokat mutattam be, ami több olvasót, viszont kevesebb lájkot hozott. De erre számítani is lehetett. Most viszont, hogy ne tűnjek elfogult jobboldalinak, jöjjenek a Fidesz problémái.

Tudom, hogy a mostani kormánypártot szidni egy hálás feladat, de leküzdve azt az utálat áradatot, amit részben meg is érdemel a többségben lévő frakció, megpróbálok a realitás és a racionalitás talaján maradni. Meglátjuk mennyire sikerül.

Kezdjük azzal, hogy a mostani pártok azonosítása jobb-vagy baloldallal, nem az én definícióm, hanem a közélet és a pártok saját kijelentésein alapszik. Azzal majd később foglalkoznék, hogy egy-egy párt a rendes definíció szerint melyik oldalhoz tartozik.

Először is, milyen örökséget kapott a Fidesz 2010-ben? Tudom, hogy a kormánypárt az elmúlt 4 évben sokszor „nyolcévezett” és ezzel próbálták magyarázni a saját hibáikat, de azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy olyan gazdaságot kaptak, ami teljesen ki volt szolgáltatva a gazdasági világválság hatásainak, az előző kormányok hibáinak köszönhetően. Szóval nem volt könnyű helyzetben. A magyar társadalom el is várt tőlük egy gazdasági fellendülést, ami nem csak a táblázatokban, hanem az emberek pénztárcájában is érezhető. Az előbbi sikerült nekik, de ne szaladjunk ennyire előre.

Folytassuk a pozitívumokkal (mert vannak). A kormány egész kommunikációja nagyon pozitív, ha minden igaz lenne, amit mondanak, akkor azt mondanám, hogy maradjanak ők kormányon. Viszont, amit csinálnak…

További pozitívumok még a Btk. szigorítás, a magántulajdon védelme, a készenléti rendőrség felállítása és a keretszámok kibővítése, a közmunkaprogramért járó pénzek felemelése, a külföldi működő tőke vonzása Magyarországra és a kelet felé nyitás mind-mind remek dolgok, amit meg is valósított az elmúlt négy évben a kormányunk. A baj nem is ott van, hogy mit, hanem, hogy hogyan!

Azt látom, és ebben az ellenzéki pártoknak is igazuk van, hogy a Fidesz az összes döntésével, a saját hatalmát próbálja bebiztosítani és a sajátjait kiszolgálni. Ezen kívül természetesen vannak teljesen hibás lépései, mint például az egykulcsos adórendszer vagy az új földtörvény, ami egyáltalán nem védi meg a magyar földet a külföldi befektetőktől.

A trafikok és az online pénztárgépek bevezetése és a kaszinók ellehetetlenítése arra engednek következtetni, hogy a mostani kormányunk egyes területeken szakmailag teljesen inkompetens. Ezekben az ügyekben (és még sok minden másban is) tehát jogosan kapja az ellenzék kritikáját az országgyűlésben, amelyekre általában a mellébeszélés és a számokkal való dobálózás a válasz. Ennek a koronázatlan királya kétségkívül dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett.

Tudom, hogy rengeteg dologról lehet még beszélni a jelenlegi kormánypártról, de hosszú idő van még hátra kampányidőszakból és feltett szándékom, hogy pár cikkben kifejtsem a személyes véleményemet a fontosabb események kapcsán, ami az elmúlt négy évben történt.

Kovalcsik Tamás